„Elmúlt, mint száz más pillanat,

S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,

Mert szívek őrzik, nem szavak.”

Én sem volnék, ha nem volnál,

Ha te hozzám nem hajolnál,

Te sem volnál, ha nem volnék,

Ha én hozzád nem hajolnék.”

„Az élet egy angolkeringő,

Mit eltáncolsz a sírig.

Sorsod csupán attól függ,

Hogy kivel táncolod végig.”

„Keverd a szíved napsugár kéz,

készíts belőle lángvirágot, s aki

mellén viseli, és hevét kibírja, ő a párod.”

„A szerelmes

Csillagot hordoz szemében;

Annak nincs sötét, s homály;

Bár bolyongjon éj felében,

Kedvesére rátalál.”

„A boldogságot nem lehet ajándékba kapni

Egyetlen titka van: adni, mindig csak adni,

Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,

Megfogom kezedet, s megígérem neked

Hogy az élet útján végig elkísérlek

Boldogok leszünk majd

Mert hisz én is szeretlek

Amíg szívem dobogni fog

Oly sok szépet ígértünk egymásnak

Forrón lángol szerelmünk tüze

Ha mindig ily szép lenne az élet

Nem is lenne szükség esküre

Legyen bármily hosszú is az élet

Sírig tartó boldogságot ad,

S bátran nézhetsz az emberek szemébe

Mindaddig, míg betartod szavad!

“Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!”
(Juhász Gyula)
  
  “Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.
Egyetlen leszel számomra a világon, és én is
Egyetlen leszek a te számodra.
Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerű:
Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
(A. de Saint-Exuppéry)
 
“Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon:
ez épp elég neki, hogy boldog legyen…”
(A. de Saint-Exuppéry)  
 
“Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon.”
(Goethe)

“Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találniegy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk,akinek kedves az arca,
elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű
jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon
boldogok legyünk.”
(Hemingway)

“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni
Egyetlen titka van: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

“Az élet rögös útján nekünk
Találkoznunk kellett, hogy hitben
Szeretetben éljünk mi egymás mellett
Fogd meg hát a kezemet
És én veled megyek
Rád bízom magam, mert nagyon szeretlek.”  
 
“Megfogom kezedet, s megígérem neked
Hogy az élet útján végig elkísérlek
Boldogok leszünk majd
Mert hisz én is szeretlek
Amíg szívem dobogni fog
Hozzád mindig hű leszek.”

“Oly sok szépet ígértünk egymásnak
Forrón lángol szerelmünk tüze
Ha mindig ily szép lenne az élet
Nem is lenne szükség esküre
Legyen bármily hosszú is az élet
Sírig tartó boldogságot ad,
S bátran nézhetsz az emberek szemébe
Mindaddig, míg betartod szavad!”  
 
“Ma még a szívetek egymásért dobog
Rajtatok múlik, meddig lesztek ily boldogok,
Ha az életetekben nehézségek lesznek,
Emlékezzetek vissza, milyen szép a kezdet.
Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval
Csak te csak én örökké és holtomiglan,
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.”

“A szerelem az, hogy téged választalak.”  
  “Hogyha szeretsz, add a kezed,
És ne kérdezd, hogy ki vezet,
És ne kérdezd, hogy hova megyünk,
Csak azt kívánd, örökre együtt legyünk.”

“Az egész oly kevés mit neked adhatok
Talán vedd a szívem, bár már a tiéd tudhatod
Semmit sem kérek cserébe tőled én
Talán csak? Nevess rám életem minden reggelén!”  
“Az élet kanyargós útvesztőin
a szülői kéz vezetett.
S mikor én ezt elengedtem
Megfogtam a tiedet.
Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg,
Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek.
Ezért soha ne hagyj el,
Mindig a szíveddel vezess.
És ehhez a legfontosabb, hogy mindig nagyon szeress.”  
  “Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
Hogy egymásnak hűségesküt tegyünk,
S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.”
“Érted vagyok, és Te értem vagy
Te értelmet és fényt adsz minden napnak
Szeretlek én és kettőnk dolgán
Nem változtat többé semmi már.”  
  “Olyan kapocs ez, amely örök.”
“Mióta láttam a szemed tiszta fényét,
azóta nem tudok élni Nélküled,
Mióta megbűvölt egy pillanatnyi szépség
Azóta szeretlek én… …és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagylak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek,
csak szeretlek.”  
  Fenn a fán és a fáról leesve
4kézláb a diót keresve
Almalopás és menekülés közben
Lihegve, röhögve, kéz a kézben
Jó veled

Színházban, templomban, moziban,
boltban,
Az utcákon és a kék alagútban,
Taxiban, biciklin, mezítláb porban,
Izzadva, fázva, jóban-rosszban
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt
nélküled

A folyóparton, térdig a vízben,
A víz alatt vagy a víz fölött
éppen,
A híd alatt, mikor szegények
leszünk,
A pálmák alatt, mikor gazdagok
leszünk,
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt
nélküled

Mert a szerelmem voltál, a
szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve,
szeretve vagy

Munka előtt és munka helyett,
Mikor reggel az ágyban kávéhoz
tejet,
Gömbölyödve és félig kinyúlva,
Évek óta és évek múlva,
Jó veled

Csőbe húzva, esőben, hóban,
Sírva vigadva, nyakig a bajban,
Álmodozva, úgy lassan szépen,
Akkor is, ha nem szeretsz éppen,
Jó veled

“A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.”  
  “Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk, és
Akkor is, ha már nem élek.”
(Ady Endre)
 
“A szerelemben nincsenek évek
A szerelemben csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odaadnak.”
(Gyónyi Géza)
  
  “Kis hajó az élet tengerén,
ketten vagyunk, csak te meg én,
viharban, forró napsütésben.
Halálig együtt az élet tengerében
szeretni kell, nagyon szeretni,
s minden vihart könnyebb elviselni.
S ha majd egyszer véget ér az élet,
utolsó mondatom: szeretlek téged.”

“Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott.”  
 
“Ketten vagyunk, csak te meg én,
viharban, forró napsütésben.
Halálig együtt az élet tengerében
szeretni kell, nagyon szeretni,
s minden vihart könnyebb elviselni.
S ha majd egyszer véget ér az élet,
utolsó mondatom: szeretlek téged.

“Szívem ezt a percet nagyon régen várja,
Amelyben Te leszel az életem párja.
Oly boldogan gondol szívem a jövőre,
Mikor elmondhatom: Enyém vagy örökre.”  
 
“Összedőlhet fenn a magas ég,
Leomolhat minden ami ép,
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség.”

“Örök életet élsz velem,
Vár ránk a kéklő végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja
Kiket összeköt a szerelem.”
(Edith Piaf)
  
“Megtaláltalak, fogom a kezed,
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogyan két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.”
“Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.”
(Szabó Lőrinc)
  
“Vagyok, mint megszegendő kenyered,
Mint színt adó tüzed, s mint tiszta csermely,
Ki holtadig kísér utad hű társaként.”

“Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szememben
élnek és néznek.
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve
lehetünk boldogok.
(Illyés Gyula)
  
“Majd szeretsz? Én most szeretlek,
most vagy itt, hát most ölelj meg,
a jövő sötét világ.
Késlekedsz még? Jöjj csak szépen,
most csókolj meg Százszorszépem,
gyorsan száll az ifjúság.”

“Jobban szeretlek, mint ahogy tegnap szerettelek,
de kevésbé mint holnap foglak szeretni.”