Varjakkal a város tele
megvesz az Isten hidege,
megvesz az Isten hidege!

Nem kék az ég, hanem fakó,
s miként a csont, ropog a hó,
miként a csont, ropog a hó.

Fákon, pucér bokrok alatt
rigók gyászolják a nyarat,
rigók gyászolják a nyarat.

Szomorúak, búsak, némák:
csak a telet vészelnék át,
csak a telet vészelnék át.

Csak e jégvirágos telet:
aztán zenghet a kikelet!
Ugye, kis cinkék, verebek?