Tanévnyitó versek

Írta: KláriKategória Tanévnyitó idézetek
31
júl

Versek tanévnyitóra

SZEPTEMBERI HÍVOGATÓ

Ezüstpillantással nézz vissza a nyárra!
Legszebb emlékeid tűző Nap vigyázza.
Alkonysugáron visszajárnak emlékképeid,
vitorlavászon repíti szélvész gondolataid:
Vízparti játék! Táborok tüze lobban!
Játszótér, hinta! Szíved meg-megdobban.
Esténként hallgatod emlékpatak csobogását…
fenyőerdő fürtökbe fonja dúslombú tűhaját…
hegyi tó tükrébe belenéz az ezüstszemű Hold…
selymes nyárfaerdő felborzolt pihe hajat hord…
Szivárvánnyá sűríti színeit a múló nyár,
minden gyerek érzi az ősz hívó szavát.
Most itt a szeptember!
Hogy múlik az idő!
Mögöttünk szép nyár,
előttünk dolgos jövő.
Hívó csengőszóra mind idesiettünk,
hogy sok jót, szépet magunkba építsünk.
Vertarany csodákkal lassan érlelődjünk,
hogy szeretet legyen harapás kenyerünk.
Ha az őszi szelek befutják majd a tereket,
és elfújják mind a nyári napmeleget,
egymást melegíti fénylő, csillagszemetek.
Igaz-e ez, pajtásaim, kedves gyerekek?

P. Tófeji Vali

ELSŐS LESZEK

Elsős leszek
Akár hiszed, akár nem,
Nagyon jó az én kedvem.
Tudod minek örülök?
Iskolába kerülök.

Szép volt a nyár, szép nagyon,
Sütkéreztem a napon.
Játszottam és ugráltam,
Szaladgáltam, bringáztam.

Halacskákkal versengve,
Úszkáltam a tengerbe’
Homokváram összedűlt,
A sárkányom elrepült.
Nincs már minek maradnom,
Van helyette más dolgom.
Nagy vagyok már iskolás,
Kezdődjön a tanítás!

Matos Maja

KEZDŐDIK AZ ISKOLA

Csöngetnek,
Kezdődik az iskola.
Mily sok gyerek,
Kész csoda!
Számok, betűk hangzanak,
Kis diákok rajzanak.
Felmondják a szorzótáblát,
Hogy ötösük megkaphassák.

Lipcsey M. Emese

Hívogat az iskola

Hívogat az iskola,
kapuját kitárja,
kis pajtásom gyere hát,
menjünk iskolába.
Jó barátunk lesz a könyv
és a fali tábla,
kis pajtásom gyere hát,
menjünk iskolába.
Olvasunk és számolunk,
vidám nóta járja,
kis pajtásom gyere hát,
menjünk iskolába!
(Gyermekdal)

KISISKOLÁSOK KÖSZÖNTŐJE

Itt az idő, kicsi gyermek
iskolánkban szépen köszöntelek.
Itt az idő, kicsi gyermek,
vedd magadhoz tollad, könyved!
Ne félj és ne ijedj meg,
a tanítók nem esznek meg!
Este nézd meg a mesédet,
holnapra készítsd elő könyveidet!
Reggelente korán kelj,
az iskolában tanulni kell!
Tanulj szépen, játékosan,
fejlődj, gyarapodj okosan!
Kis játékodat elhozhatod,
de ígérd meg, az órán nem mutogatod!
Tanulj szépen, kitartással,
bírj az írással-olvasással!
Az idő múlását észre se veszed,
már tudod számolni a tízeseket!

Aranyosi Sz. Attila

Elsőosztályosok

Mikor először mennek iskolába
Az elsőosztályos kisgyermekek,
Illatot hint az ősz minden virága,
Amerre lépnek, dalok csengenek.
Mikor először mennek iskolába,
Szívükben bűvös áhítat terem,
Kitárul nékik a mesék világa,
Hol betűk nyílnak kéklő tengeren.
Mikor először mennek iskolába,
Nekik köszön a szeptemberi ég,
Őket kísérik, arany fényben ázva,
A szőlőfürttel terhes venyigék.
Mikor először mennek iskolába,
A tücsök tüzes, friss nótába kap,
Mind hevesebben szól a citerája.
megsimogatja hajukat a nap.
Mikor először mennek iskolába,
És izgalmukban könnyük megered,
A kicsinyeket féltő gonddal várja
A tanító – a gyengéd szeretet.
Mikor először mennek iskolába,
A kerek földön öröm suhan át,
Új világ küldi fiúra, lányra
A reménység tündöklő sugarát.

Keszthelyi Zoltán

MICSODA BOLDOGSÁG!

Micsoda boldogság! — Iskolás vagyok!
Titkokat tárok föl, akár a nagyok!
Iskolás lettem úgy, mint a nővérem,
füzeteit, könyvét többé nem irigyelem.
Együtt fogunk járni reggel kézenfogva,
az óvoda kapura csak titkon nézek, — lopva!
Új rejtelmek várnak, — a számok, a betűk,
törhetjük eleget makacs kis fejünk…
Fakard, mesekönyv, sok kis autó,
fölkerül a polcra, már csak odavaló!
Ám megígérem nektek, — minden este
elmesélem szépen, mi történt napközben…
Mikor nevettünk, mikor szomorkodtunk,
melyik órában kikre is gondoltunk…
Elárulom; szívünk egyik fele,
még sokáig óvó néninkkel lesz tele.

Bősze Éva

Legyen öröm a tanulás!

Hangosabbak ma az utcák,
Gyerekektől népesek,
Valahogyan még a nap is
Szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
Minden kezdő kisdiák:
Az iskola előttük is
Kitárja ma kapuját.
Megtanulnak betűt vetni
A tétova kis kezek:
Csengő-bongó szép szavakkal
Telnek majd a füzetek…
Ma, amikor útnak indul
A sok kicsi iskolás,
Kívánjuk, hogy öröm legyen
Számukra a tanulás!

Szalai Borbála

HÁT HAJRÁ, ÚJ TANÉV

Itt állunk most újra, diáktársak, együtt.
Kézenfogva kísér a nyár íze még.
Szünetünk véghez ért, a szeptembert köszöntjük,
Kíváncsian állunk elé: hát hajrá, új tanév!
Tanároknak százai készen állnak újra hát,
Szárnyuk alá kerül megint a sok csintalan diák,
Lehet furcsa, mégis így van: vártam már az iskolát,
S érzem az új tankönyveknek komoly, tudás-illatát.
A régi arcok ismerősen mosolyognak vissza,
Minden megváltoztunk — felnőttünk egy kissé.
A sok-sok kis diáktárs egymást is tanítja:
Hogyan tegyük együtt a kötelezőt széppé!
Feljebb lépünk mától… tanárok s diákok!
Tudás-szerző csatánk most veszi kezdetét,
Büszkén szembenézek s várakozva állok:
Biztassuk csak bátran: hát hajrá, új tanév!

Vesztergom Andrea

Elsős leszek

Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged! Fel

Donkó László

ÉVNYITÓRA

Macis táska a hátamon,
szorongás szívembe’.
Mintha a Nap fenn az égen
nem ugyanaz lenne.
Feküdj, Bodri, a lábamhoz,
cica az ölembe,
vallassuk meg ezt a táskát,
lássuk, mi van benne?
Ceruza, toll, füzetek és
könyvek garmadája,
ha kinyitjuk, tátva marad
cica, kutya szája.
Itt meg betűk, irkafirka,
semmi rendszer benne:
bogár, hangya,
tücskök halma összekeveredve.
Olyan ez az egész, mintha
mesevilág volna.
Összeraknám, minden titkuk
mindjárt megoldódna.
Nem elég csak megugatni,
dorombolva nézni,
varázspálcát ad majd hozzá
a tanító néni.

Fekete Zoltán

Reggel rám köszönt

“Reggel rám köszönt a fecske:
Hova mész, te gyerekecske?”
Mondom neki: “Hallod, fecske,
Nem vagyok már gyerekecske,
Fejszém vágtam kemény fába,
Sietek az iskolába.
Iskolás lesz majd belőlem,
Sokat tanulhatsz majd tőlem!”

ÉVNYITÓN

— Iskola, iskola!
De sok gyerek jár oda!
Én is oda igyekeznék,
ha a tömegtől nem félnék!
— Gyere, pajtás! Legyél párom!
Találkoztunk mi a nyáron.
Add a kezed, majd megfogom,
én az utat már jól tudom.
— Megyek mindjárt, csak szétnézek…
(Az a helyzet, hogy még félek!)
— Gyere bátran, nem kell félni!
Jól fogod magad érezni.
Igaz, lesz itt sok új dolog…
Meglásd, hamar megtanulod,
hogy melyik lesz a tantermed,
táskád hová kell majd tenned,
melyik füzet mire való,
hová nyílik a sok ajtó:
tornaterem vagy öltöző,
tanterem vagy az ebédlő…?
Megismered majd a járást,
megkedveled a tanulást,
pajtásokat, tanítódat,
aki jóra, szépre oktat.
Játszva fogsz majd tanulgatni,
írni, olvasni, számolni…
— Ó, de jó lesz! Máris várom!
— Akkor induljunk, pajtásom!

Szepsy Eleonóra

Fontos dolgok

Mindenféle fontos dolgok
jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában
van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája,
ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél
az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segít a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét,
megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit,
nagyon megbüntet?
És ott is lesz szülinap,
meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában,
úgy szeretném tudni,
legjobb volna mégis mindig itt maradni!

Kovács Barbara

ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Útra kél sok kis gyerkőc.
Hátán iskolatáska,
Nem hamuba-pogácsa!
Óvodába betekint,
Óvó néni búcsút int;
— Itt van már a szeptember,
Légy jó diák, kisember!
Az iskola várva vár:
— Kis elsősöm! Itt vagy már?
Szülők is elkísérik:
— Ügyes legyél mindvégig!
Varázskapu vezet be
Egy újfajta mesébe;
Számok birodalmába,
Csodás betűországba.
Tanteremajtó nyitva,
Új kis lakóját hívja.
Csoporttársból osztálytárs.
Jó lesz dolgod, majd meglásd!

Andirkó Róza

Kati iskolába megy

Kicsi cipő, nagy cipő
Egymás mellett koppan
Találd ki csak, ha tudod
Melyik siet jobban.
Kis cipőbe Kati jár
Anyuka a nagyban
Hát ez a hely kire vár
Az iskolapadban?
Nem másra, mint Katira
S hogyha figyelsz jobban
Hallod, hogy a kis cipő
Szaporábban koppan.
Nagyon siet Katika
Alig-alig várja
Betűország kapuját
Hogy sarkig kitárja.
Mesét ígér az új könyv
Sok-sok színes képpel
Nem csoda, hogy Katika
Ilyen fürgén lépdel.

Iványi Mária

Cimke: ,

Videó



Bejegyzés közzétéve ekkor 2010, július 31st, szombat idő 10:14 ebben a kategóriában: Tanévnyitó idézetek. Kövesd a hozzászólásokat RSS 2.0 bejegyzésben.

3 hozzászólás

1.  attila
2011, június 19.

nagyon jok a versek

2.  picurka
2011, június 29.

helo

3.  picurka
2011, június 29.

szia

 

Szólj hozzá te is!

Neved (beceneved) (*)
E-mail (nem publikáljuk) (*)
Weblap (ha nincs, HAGYD ÜRESEN!)
Hozzászólásod