A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen.
(anonim)

Hozzád akarok tartozni,
Tudj végre bírtokolni.
Érezd végre, mi tiéd
És ne hagyd el semmiért.
(anonim)

“S ha ígérném, hogy ma odamegyek?
- Számolni kezdeném a perceket.
Örülnél? Hogy örülnél? Mennyire?
- Ha szeretsz, szíved megszakad bele.
S ha mégse lehet, ha nem leszek ott?
Képzeld: máris zörgetem bokrodat!
- Nem mozdulok, el ne riasszalak!”
( Szabó Lőrinc )

“Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.
Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.
Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.”
( Helen Thomson )

„Ha a halál a kapuban áll a szívem az utolsókat rúgja, kezem elernyed, könnyem lecseppen, nem mondok mást csak annyit, SZERETLEK!”

“Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.”

Hiányzik valami ebből a világból,
Mert ez a föld mindenfelé csak lángol,
Hiányzik valami, pénzzel mérhetetlen,
Mindez ésszel teljesen érthetetlen!

“Csillagot láttam
Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam.”

“Valahol létezel, valahol én is
valamit kérdezel, valamit én is
néha vágy van benne, néha remény is…”

“… A Te szemed is könnyes volt, én láttam. Megcsillant rajta a Hold fénye lágyan. Halkan súgtunk szép szavakat egymásnak, az én arcomon könnycsepp indult futásnak…”

Ha könnyes a szemed és valami fáj,
jussak eszedbe én gondolok Rád.
Ha úgy érzed, már senki sem szeret,
nyugodj meg Kedves, én ott leszek Veled!

“A szív szeret az ész tudja nem lehet. Így ketten örök ellenfelek. Az ész már lemond a szív még remél ám hiába az okos ész, az érző szív ezerszer többet ér!”

„Kis hajó az élet tengerén,
ketten vagyunk, csak te meg én,
viharban, forró napsütésben.
Halálig együtt az élet tengerében
szeretni kell, nagyon szeretni,
s minden vihart könnyebb elviselni.
S ha majd egyszer véget ér az élet,
utolsó mondatom: szeretlek téged.”

„Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valaki mindenkit szeret…”

„Mondd, szeretsz, szeretsz… Hangod úgy zenél,
mint ezüst csengő újrázva…Beszélj,
de ne feledd, hogy némán is szeress…”

,,Hadd legyek ma este az, aki akarok
Neved suttogom, s feléd hajolok
Jó barátnak hiszel, de ez nekem nem elég
Hadd legyek ma éjjel szerelmes beléd!”

„Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.”

„Én nem tudom mi ez, de érzem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.”

”A szerelem inkább elviseli a távollétet vagy halált, mint a kétkedést és az árulást.”

“Eljön az este, eljövök én is,
Ez csak egy álom, de lehet attól szép is.
Lesz majd egy nap, amikor az álomnak vége,
Hozzád bújok akkor is, s szerethetlek végre.”

„A szerelemben mindig küzd egymással a szenvedés és az öröm.”

„Amikor úgy néz rád valaki, mintha te lennél az utolsó csoda a Földön, az a szerelem.”

„Ne írd nevem a porba, mert elfújja a szél! Írd nevem a szívedbe, mert ott örökké él.”

“A szerelem sebét az gyógyítja meg, aki ejtette”

“A szerelemben mindig küzd egymással a szenvedés és az öröm.”

“Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom,
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom.
Ha boldog vagy, veled nevetek,
Ha szomorú, veled szenvedek.
Ha sírsz, könnyezem én is.
Ha kacagsz, kacagok én is.
Ha gondod van, segítek megoldani,
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni.
Ha nem vagy velem, én féltelek,
Ha hazaérsz, fellélegezhetek.
Ha ellenség jön, én megvédelek,
Ha kell, életem adom érted.
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek,
Ha szeretsz, viszontszeretlek.
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak,
Nem fogok változni én sem, ne akarjad.
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted,
Így, és ezerféleképp szeretlek téged!”

“A szerelem megfoszt a gyermeki tündérvilágtól, megismertet a múlandóság élményével, felnőtté tesz.”

“A mostani nagy gyűlölet gyakran egyedüli jele az elmúlt nagy szerelemnek.”

„Mi a szerelem? Egy hosszú alkalom a szenvedésre, melynek ezer könnycsepp sem elég, és mindig újabbakat kér.”

Van egy szó, mit úgy hívnak, remény,
Ha vigyázol rá, ő mindig benned él.
Ha szívedbe zárod, ki fontos neked,
Bármerre jársz, ő is ott lesz veled.

„Bizalom nélkül boldog nem lehetsz soha,
Boldogság nélkül az élet mostoha.
Bízzál tehát abban, kit a szíved szeret,
Az életben boldog, -hidd el- csak így lehetsz.”

„Csendes kis éjszakán tekints fel
az égre, gondolj egy szerető szívre.
De ne gondoldd, hogy e szív meg fog csalni,
inkább a szívedért képes lesz meghalni.

„Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át,
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.”

“Ha szeretsz add a kezed,
és ne kérdezd, hogy ki vezet.
Ne kérdezd, hogy hová megyünk,
csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.”

“Hosszú volt a bánat és a szenvedés, de életemben Ő volt a legszebb tévedés!”

“Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, levegő nélkül nem tudok élni.”

“Ha a szerelem az élet, a halál a harc, én leteszem eléd a fegyvert.”

“A könny és a szeret édes testvér,
nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér.
Aki sosem sírt, az sosem szeretett,
mert a könny és a szeretet egy napon született!”

“A két nap alatt beteljesedett szerelem a rákövetkező két nap alatt el is múlik, míg a hónapokon keresztül kiharcolt szerelem évekig tart.”

“Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, az igazságért kérsz elnézést.”

“Lehetnék hálás ezért,
Vagy sírhatnék,
Hogy néha máshoz is jó vagy,
De ha az üledbe bújok,
Nem érdekel az sem,
Hogy lesz-e holnap.”

“Este ha kigyúlnak a csillagok, úgy fáj, hogy Te ott, Én meg itt vagyok. Szívembe felsír a hozzád hajló vágy. Veled álmodom át az egész éjszakát.”

“Kigyúlt az első csillag, kigyúltak a vágyak,
Csillagfényes éjszakában, én csak téged várlak.
Tudom jól, hogy nem jössz, de oly jó várni,
Hazudok a szívemnek, hogy ne tudjon fájni.”

“Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.”

“Reggel ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.”

“Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol!”

“Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom, nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek.”

“Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak Téged szeret.”

“Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.”

„Az élet kanyargós útvesztőin
a szülői kéz vezetett.
S mikor én ezt elengedtem
Megfogtam a tiedet.
Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg,
Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek.
Ezért soha ne hagyj el,
Mindig a szíveddel vezess.
És ehhez a legfontosabb, hogy mindig nagyon szeress.”

„S idő állj meg egy pillanatra
S ti rohanó percek várjatok,
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
Csak addig várjatok!”

„A szerelemben nincsenek évek
A szerelemben csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odaadnak.”

„Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”

“Szeretlek akkor is, ha lelked sebesre karmolom,
S ha szíved darabokra marcangolom,
Szeretlek, akkor is, ha könnybe borítom szemed,
S ha nem fogja kezem kezed,
Szeretlek, akkor is, ha bántalak téged,
S ha a kételyek miatt, veled nem látom a szépet,
Szeretlek, mert TE vagy a mindenem,
Ha nem lennél, nem lenne életem!!”

Cimke: idézetek, szerelem

Megosztás Facebookon >>>