Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol – és mindenütt leszek.
Videó
Bejegyzés közzétéve
ekkor 2008, augusztus 5th, kedd idő 01:24 ebben a kategóriában: Kegyeleti versek idézetek.
Kövesd a hozzászólásokat RSS 2.0 bejegyzésben.
A Zöld Herceg altató dala
Lunának fénye keltse fel
Szivedben énekem!
Az éj-lepel takar s ölel.
Ne félj ha érkezem!
Selyem csókú ember-leány,
Jerr táncolj énvelem!
Az éji csillag mindahány:
Pajtásom énnekem!
Az est zaja zavarva reng.
Mit zeng ezernyi száj,
Most elcsitul s helyette cseng:
Mézédes lullabáj.
Aludj csak édes, szenderegj,
Majd én játszom veled.
Szeretsz vagy nem, mind egyre megy
Enyém az életed.
A Napnak fénye űzze el
Szívedből énekem!
Kakaskukorra tűnök el!
Felejtsd, hogy létezem!