Piactér! Ingyenes apróhirdető!


Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol – és mindenütt leszek.

Cimke: , ,



Bejegyzés közzétéve ekkor 2008, augusztus 5th, kedd idő 01:24 ebben a kategóriában: Kegyeleti versek idézetek. Kövesd a hozzászólásokat RSS 2.0 bejegyzésben.

1 hozzászólás

1.  Adson
október 7th, 2009 at 11:28

A Zöld Herceg altató dala

Lunának fénye keltse fel
Szivedben énekem!
Az éj-lepel takar s ölel.
Ne félj ha érkezem!

Selyem csókú ember-leány,
Jerr táncolj énvelem!
Az éji csillag mindahány:
Pajtásom énnekem!

Az est zaja zavarva reng.
Mit zeng ezernyi száj,
Most elcsitul s helyette cseng:
Mézédes lullabáj.

Aludj csak édes, szenderegj,
Majd én játszom veled.
Szeretsz vagy nem, mind egyre megy
Enyém az életed.

A Napnak fénye űzze el
Szívedből énekem!
Kakaskukorra tűnök el!
Felejtsd, hogy létezem!

 

Szólj hozzá te is!

Neved (beceneved) (*)
E-mail (nem publikáljuk) (*)
Weblapod (ha van)
Hozzászólásod