Piactér! Ingyenes apróhirdető!



Csobog már a kis patak,
Zöld a lomb, a rét;
Méhe zsong, virág fakad,
Szellő zúg mesét.
Illat száll, madár dalol,
Felhőtlen a táj.
Halljátok-e gyermekek?
Hív a napsugár!

Hív az erdő, hív a völgy,
Hív a szép határ:
Menjetek vidulni hát,
Míg virít a nyár.
Szedjétek gyümölcseit,
Míg felétek int,
Míg az őszi hervadás
Itt nem lesz megint.

Ha megvirrad keleten
S fölsuhan a Nap,
Hálaima mondásra
Ne légy hallgatag;
És este se késlekedj
Fohászt zengeni
Ahhoz, ki a föld porát
Átmelengeti.

Ahhoz, ki a hó alól
Zöld tavaszt fakaszt
S tarka nyárrá bűvöli
Halkan a tavaszt.
Ahhoz, aki őszt ad és
Őszre szép telet,
Áldásokkal hintve be
Földi életed.

Cimke: , , , , ,



Bejegyzés közzétéve ekkor 2009, március 4th, szerda idő 09:50 ebben a kategóriában: Tavaszi versek, Versek a természetről. Kövesd a hozzászólásokat RSS 2.0 bejegyzésben.

Nincs hozzászólás

Szólj hozzá te is!

Neved (beceneved) (*)
E-mail (nem publikáljuk) (*)
Weblapod (ha van)
Hozzászólásod