Nyúgodalom, mely elszállottál a mi szivünkből,
     Szállj ide e sírnak drága lakója fölé.
Életet és örömet adnánk a férj s az apának,
     S e kőnél egyebet nem lehet adni neki!
Állni soká fog e kő; hamarabb elporlik azonban,
     Mint lelkünkben ama bánat, amelyet okoz.