“Én nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad. ”

“Te vagy a szín középen,
 Az életemben, s bennem,
 Nélküled szürke lenne minden,
 Boldog Nőnapot Szerelmem.”

“Ölelések itt maradtak a karomban,
drága kincs,
ha majd egyszer rád találok, Neked adom,
másom sincs”

 
 ”Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érdemes!”

 
 ”A nő jellemében mindig van valami, amit egy férfi sem tud megérteni.”

 
“Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat.”

 
” Oh, a nő jobb, mint a férfiak,
 Kis világa a szív birodalma…”

 
“A nő átmeneti lény az ember és az angyal között.”

“Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
 segíteni ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
 nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot,
 gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
 Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
 és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk,
 s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy…KÖSZÖNÖM.”

Rojtos lett már a ruhám
Rózsacsokrot szedtem már
Édesagyámnak készítem
Szalagokkal díszítem
Adom Neki Nőnapra
Legyen neki szép napja. 

 
Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk,
A nőkről, kiknek Életünk köszönhetjük.

Ki mindent Megtesz értünk, a nő,
Dajkál, ápol, És felnevel ő.

Hálánk szálljon Lányra, anyára,
Ki a családot Összetartja.

Szépséges nők, Jó asszonyok,
Kívánunk boldog, Víg nőnapot. 
 
 
Minden évben eljön ez a nap
Melyre a férfiak nagyon várnak
Hogy elmondhassák a nőknek
Mennyire szeretik őket!

Mire mennénk nélkülük
Ha ők nem lennének nekünk?
Valljuk be hát bátran,
Nem sokat érne az életünk!

 
Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
Égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
Kerüljön el bánat, fájdalom
 
 
Rojtos lett már a ruhám
Rózsacsokrot szedtem már
Édesagyámnak készítem
Szalagokkal díszítem
Adom Neki Nőnapra
Legyen neki szép napja. 

 
“Te vagy a szín középen,
Az életemben, s bennem,
Nélküled szürke lenne minden,
Boldog Nőnapot Szerelmem. ”

 
Ha beköszönt a Nőnap,
virágot minden nő kap,
de kívüled nincs egy sem,
akit köszönt a versem,
mert tollam ahhoz írja,
Ki szerelmemet bírja, –
s mert Te vagy, én virágzó Angyalom,
a „virágot” éppenhogy én kapom –
a ma lévő illusztris névnapon. . . 
 

Tiltakoztam, miért vagy más,
Távol éreztelek tőlem,
Rájöttem, az vagy,
Mi hiányzik belőlem
 
 
Egy Angyal jött le hozzám,
S a nap is belesárgult szemei láttán,
A Rózsabokrok es szégyenkeztek mikor érezték illatát,
Mosolyától még a virágok is kinyílnak,
Melyek eddig a télben aludtak,
Ez az angyal nemmás mint te kedvesem,
S remélem végigkíséred életem!

 ”….Szél vagy zápor talán,
 vagy egyszerűen az, hogy létezel
 mozdítja meg itt és most a világot.”
 
 „…a nő a férfi számára
 minden, mert a végességet
 ajándékozza neki.”

“Egy nőt feledni éppen azért nehéz, mert jólesik a ráemlékezés!”

“… a nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret és mindig tönkremegy”

” Tiltakoztam, miért vagy más,
Távol éreztelek tőlem,
Rájöttem, az vagy,
Mi hiányzik belőlem.”

“Csoda vagy, mit ma sem értek,
Nem holtig tanulni azonban vétek.”

“Életünk boldogsága parányi töredékekből áll össze – az apró, elfeledett csókokból és mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy egy szívből jövő jókívánságból!”

“Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat.”

 
 ”… vajon a természet törvénye aláveti-e a nőt a férfinak? Nem… a természet sosem hozott ilyen törvényt. Az uralom, melyet rajtuk gyakorolunk, valóságos zsarnokság; ők is csak azért törődnek bele, mert szelídebbek, tehát emberségesebbek és okosabbak nálunk.”
(Montesquieu)
 

“A férfi gondja, s öröme a nő,
 Mindkettő egyre csak nő.
 Míg rá nem jön,
 A kettő egyre megy,
 Férfi és nő, ugyanis egy.”
 
“Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
 Égi fény mossa meg arcodat.
 Angyalok vezessenek végig utadon,
 Kerüljön el bánat, fájdalom.”
 
“Egy Angyal jött le hozzám,
S a nap is belesárgult szemei láttán,
A Rózsabokrok es szégyenkeztek mikor érezték illatát,
Mosolyától még a virágok is kinyílnak,
Melyek eddig a télben aludtak,
Ez az angyal nem más mint te kedvesem,
S remélem végigkíséred életem!”

“E napon a tavasz lehelete töltse el a lelkedet…”

“Ha beköszönt a Nőnap,
virágot minden nő kap,
de kívüled nincs egy sem,
akit köszönt a versem,
mert tollam ahhoz írja,
Ki szerelmemet bírja, –
s mert Te vagy, én virágzó Angyalom,
a „virágot” éppenhogy én kapom –
a ma lévő illusztris névnapon… ”

“Nőnap alkalmával neked virágot hozok,
míg versem elmondom, kérlek ne mosolyogj!
Oly természetes hogy vagy nekünk,
nélküled üres lenne az életünk. ”

“Mosolyod szeretném látni mindig,
A derűt az arcodon.
Ha búbánat felhők takarják előlem a fényt,
Legyél te éltető Napom!”

“gondolj titkokat
álmodj igazat
mondj képeket
rajzolj dalokat
megszületsz minden pillanatban
és halálod nincs
fény vagy minden árnyékodban
és sötétség nincs”

 
Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik.
Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költők ihletője, szerelem és őrület forrása,
Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,
Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.

Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi őérte.
Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek. 

“Te vagy a szín középen,
 Az életemben, s bennem,
 Nélküled szürke lenne minden,
 Boldog Nőnapot Szerelmem.”
(Fekete Zsolt)

 
 
“A nõ: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó…”
(Weöres Sándor)

 
 
“Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni,
Ádám fejéből vette volna.
Ha rabszolgájává, a lábából.
Ámde oldalából vette, mert élettársává,
egyenlő párjává akarta.”
(Szent Ágoston)

“A nõ azt akarja, hogy ok nélkül, “miért” nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.”
(Henri Frédéric Amiel)

“Kétféle nő van a világon, olyanok, akiknek szívük van, s egyet szeretnek; s olyanok akiknek nincs, ezek százat szeretnek.”
(Eötvös)
 
 
“A nők olyanok, mint a versenyautók: hallatlanul érzékenyek, nagyon nehéz őket irányítani, de ha egyszer lendületbe jöttek, szinte lefékezhetetlenek.”
(Jackie Steward)
 

Cimke: idézet, köszöntö, nő, nők, nőkről, nőnap, vers

Megosztás Facebookon >>>