HÓNAP SOROLÓ

Januárban hull a hó,
fehér bársony – takaró.

Februárban hó – csatázhatsz,
havas hegyet is megmászhatsz.

Márciusban – hogyha lehet,
temethetjük már a telet.

Április még bolondos:
zöld rügyekre fagyot hoz.

Májusban az eper érik,
kisgyerekek mind azt kérik.

Júniusban itt a nyár,
nyaralunk a nagyinál.

Július már jó meleg,
strandoljatok gyerekek!

Augusztusban táborozunk,
erdő mellett sátorozunk.

Szeptemberben iskola,
kapd a táskád, menj oda!

Októberben diót verünk,
belőle jó bejglit sütünk.

Novemberben hűvös szelek
tépdesik a leveleket.

Decemberben itt a tél,
kis cinege enni kér.

KÉSIK A TAVASZ

Tavasszal a három barát:
Sándor, József, Benedek -
telipakolt három zsákot,
s cipelte a meleget…

Minden évben így volt eddig,
de most – lássatok csodát –
szőrén – szálán felszívódott
ez a három jó barát.

Sem a Sándor, sem a József,
s ugyanígy a Benedek -
nem hozott az idén semmit…
de főként nem meleget.

Fogunk vacog, ázunk, fázunk,
didereg a sok madár…
minden felnőtt, minden gyerek
három teli zsákra vár.

Nézegetem a naptárat:
Sándor, József, Benedek…
elmúlt már a névnapotok,
itt lenne a helyetek.

HOVÁ FUTSZ, TE KIS PATAK?

- Hová futsz, te kis patak?
- Oda, ahol hívnak, mézillatú réteken pipacsmezők nyílnak.
- M’ ért csobogsz ily sebesen?
- Hamar odaérjek, megitassak mindenkit, akik inni kérnek.
- Ki iszik a partodnál?
- Szomjas, fáradt vándor. Amikor csak vizet kér, megitatom bárhol.
- Hová sietsz azután?
- Bejárom a Földet. Végül majd a tengerben megpihenek csöppet.

KIBÚJÁS, VAGY BEBÚJÁS?

Barlangjának sötétjéből
barnamedve kitekint.
Körül kémlel: – jó idő van?
Süt már a Nap idekint?

Hogyha a szél havat hord még,
egyértelmű, nem vitás:
visszafekszem a vackomba,
korai a kibújás.

KISÜT A NAP…

Kisüt a Nap, fogy a hó,
eltűnik a takaró.
Illatozik a virág,
zöldbe borul a világ.

Füstifecske csicsereg:
- Megjött már a kikelet!
Kelepel a gólya pár:
- Mehetünk a tóra már.

TAVASZI SZÉL

Friss, bohókás tavaszi szél,
már régóta vártunk rád.
Kergesd el a hófelhőket,
had borítsák Alaszkát!

Fújd el őket jó messzire,
had élvezzük a Napot,
s hozz be a kis szobácskánkba
friss, tavaszi illatot!

MIT CSINÁL A SZÉL?

Mit csinál a szél tavasszal?
Hófelhőket nem marasztal.
Bárányfelhőt repít hozzánk,
megsimítja sápadt orcánk.

Mit csinálhat a szél nyáron?
Vígan nyargal hét határon.
Tarka réten – jót kacagva –
sárkányt repít a magasba.

Mit csinálhat a szél ősszel?
Nem éri be most félgőzzel.
Fodrozza a vizek habját,
leszakajt egy érett almát.

Mit csinálhat a szél télen?
Havat hord, hogy vállig érjen.
Megpörgeti, felrepíti,
majd buckákban elteríti.

TAVASZTÜNDÉR

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.

VARJÚDOMBI VARJÚHÁZ

Varjúdombi varjúház:
kevély varjú ott tanyáz.
Kárálgatva kesereg -
kevés vacsora felett:

- Hol van már a forró nyár,
mikor ezer étel vár?
Vagy az őszi avaron:
érett magvak – egy halom…

Legyen vége már a télnek,
hol hó alatt keresgélek.
Vidám tavasz, várva várlak,
adj utat a forró nyárnak!