Kit az Gyarmathi Balassy Bálint
      Vitézi emlékezetjére szerzettek
            Szent Mihály havában,
  Az másfélezerben és kilencvennégyben

(1) Kérlek, nagy irgalmú, végtelen hatalmú
      Isten, légy már kegyelmes!
Ne hagyd, hogy Balassád rút hírbe halassák,
      Mert nem volt veszedelmes,
Rossz fiad – Bálintod lelkét ha rázintod,
      Szebb lázaktól sérelmes.

(2) Adgy már csendességet, lelki békességet
      Balassy Bálintodnak,
Kit tündér Erdélben, talám egyszer délben,
      Jól kupán kólintottak -
Ám késobb halt szörnyul, míg papjaid környul
      Szent képpel bólingattak!

(3) Foghatatlan Isten, sírból fölsegítsen
      Kegyelmed, kér Balassid!
Sokat veszekedtem, buneimmel fekszem:
      Sebhet, de nem csal az hit.
Eborca csiszárok hadából kiszállok:
      Felvesz a Menny, ha lassít.

(4) Én édes egy Uram, elhágy ifjú iram,
      El versszerzo találmány!
Balassi Bálint itt fekszik, hisz bármit hitt,
      Nem vala bosz fabálvány.
Nem lélek, aszú csont lettem: csupasz bú, gond
      Morzsolgat, nem talján lány.

(5) Nincs már hova lenne, csak Istenhez menne
      Valentinus Balassa!
Színe elé állhat, hogy mint szegény állat,
      Szép szózatját hallhassa,
Hiszem rég nem feddik, szoknyák közt sem csetlik,
      Hogy fodrossát pallhassa.

(6) Ez világgal bíró, vízre felhot író
      Poéták Úr Istene!
Kegyelmed magaslik, áraszd el Balassit -
      Maga volt úrfis fene,
Ha szinte kén tépte, mert szép kegyes lépte
      Volt néki új, friss zene!

(7) Kegyelmes Istenem, bocsáss meg itt nekem:
      Sírban is bánt mord gazság!
Én Balassa Bálint veszhettem akármint:
      Porban prédál ordasság!
Ne hadd, hogy híremet, sorsomat, nevemet
      Mordály fok átforgassák!

(8) Ez széles világon, mint fényes, víg ágon,
      Énekeltem Júliát -
Mint vagyon, Úr Isten, ki kedvet nyújt itt lenn,
      Szép éltet csak múlni ád?
Balassy Bálint kérd: Mért kell pár noi térd
      Köztén az urt hullni át?

(9) Irgalmad esmérem, haragod sem mérem,
      Mindenható, jótét Úr!
Én Balassi Bálint bízom – rám sugárt hint
      Kegyed, ha féreg nép fúr.
Szüvem égi üszög, s temérdek hos nyüzsög:
      Hamvamba tipor, bétúr.

Vita, quae fato debetur,
Patriae saluti solvatur.
Valentinus Balassy de Gyarmath DBG.