Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája
De néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat.
Videó
Bejegyzés közzétéve
ekkor 2008, augusztus 4th, hétfő idő 20:21 ebben a kategóriában: Apa versek.
Kövesd a hozzászólásokat RSS 2.0 bejegyzésben.
Sztn ez túl rövid de 10 es skálán megér egy 6 ost! :)