Emléke napszínû falakban.
A falak hûlt helye a Napban.
Árnyéka nôttön nô. A fény fia.

A temetô nem szerves kémia.

A levegôváz üvegesedik.
A nyirok és a köd
nem vár novemberig.
Ablakok mögött fuldoklik, kinek
nem vált vérévé, hogy a falakat
többé már senki nem építi meg.
A csontok közt lakó tudja, hogy
nem tünemény az, ami elforog,
ha szinkópásan elrémül a szív.

Cimke: apa, köszöntö

Megosztás Facebookon >>>