- Hozzátok ide a lovat,
S jött a kevély lebegve járó
Ukrjnai, nemes tatár-ló
Jött, szállt, akár a gondolat.
A tagjai remegve ringtak,
Vadul rohant, mint könnyű gímvad,
Nem marta gyeplő, fék hurokja -
Alig volt még pár napja fogva.

Horkant, az égre borzadt szőre,
Makrancosan kapált előre,
És tajtékzó haragba, roppant
Félő dühvel, utamba robbant.

Egyszerre megkapott a csürhe,
És rákötött, hátára gyűrve,
Csattant az ostor és tovább
Száguldtam árkon-bokron át…
El, el – s a ló haladt, szaladt,
Mint őrjöngő záporpatak.