Eb vagyok az ebek között,
A világ tükre a szemem.
Fájdalom és mélabú közt
Hagyom el gyászos életem.

Rideg kristály, volt világom.
Csodák közt reszketett létem.
De elrágtam a lelki láncom,
S egy igazabb hazát reméltem.

Jeges rögökön föltébolygok,
S utánam harapnak az ebek,
Mert nem tűrik, hogy dögevők közt
Dögevőket egyek.

Fönn az ormon magány honol,
Üvöltésem mennyt s poklot jár.
Mit tudok, velőmig hatol,
Ki voltam, nem vagyok már.