A búcsú érzése, mi itt benn motoszkál,
Kezünkbe vándorbotot ragadunk,
Elhagyjuk iskolánk, szétszéled az osztály.
Mi mégis örökre barátok maradunk.

Elveszni ez a négy év, nem fog nyomtalan:
Az emlék, mit soha el nem adunk,
Közülünk bárki lesz gazdag, vagy hontalan,
Mi mégis örökre barátok maradunk.

Az Ismeretlen felé új utat veszünk,
(A csónakkal, mit magunk faragunk)
Azon a tengeren bármerre evezünk.
Mi mégis örökre barátok maradunk.