Ígérem nem zavarok többé és mostmár végleg elmegyek,
Egy lány félre lép utadból, nem lesz játékszered!
Köszönöm a könnyes éjszakát,
Köszönöm, hogy szerethettelek
Egy világot törtél össze bennem
Ne hidd, hogy könnyen elfelejtelek!

—————————————————-

Valaki miattad nagyon sokat szenvedett,
Valaki téged már régóta keresett,
Valaki megtalált, de nem lehet boldog veled,
Mert a Te szíved másé,
S a valakit nem ismered!
Pedig valakititokban csak rólad álmodik,
Vedd hát észre szemében a fényt,ha Rád tekint!
——————————————————————

Te nem tudhatod milyen, ha igazán szeretsz,
Ha valakit egy életen át, sohasem feledsz!
Ha minden egyes nap végén az emlékével fekszel,
ÉS másnap újra rágondolva kelsz fel.
Te nem tudhatod, milyen az érzéstől égni,
Minden egyes nap csupán viszonzást remélni.
Te nem tudhatod, milyen csakis Érte élni,
S, hogy milyen rossz állandóan csalódástól félni!

—————————————————————–

Rejtegettem szívem mélyén félve, fájjon a nagy titok,
Hogy feledni nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog!

————————————————————-

Megpróbáltalak levegőnek nézni,
De rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni!
Nem tudom miért nem tudlak nem szeretni,
Nem tudom miért nem tudlak elfeledni!
Mert látom mosolygó arcodat,
Akkor is, ha komoly vagy!
Nem tudok rosszat gondolni rólad,
Mert azt hiszem, TE olyan jó vagy!
Próbállak elfeledni,
S szívemből kitörölni,
De ez nekem nem megy,
Mert csak még jobban SZERETLEK!

———————————————————————————-

Egy pillanat műve, s lángragyúl a szív,
Egyre csak Rá gondolsz, s várod, talán hív.
De a szíved ezerszer csalódik, és a sebek lassan gyúgyulnak,
Hisz az ilyen szerelmek nagyon lassan múlnak.
Várod, talán jön még, kire életedben vártál,
Kit soha, senkiben meg nem találtál.
Bíz benne,és teljesül, megvalósul az álmod,
Sikerült a szerelmet végre megtalálnod!

——————————————————————————–

Várni szemed pillantására,
Hogy magávalragadjon a pillanat varázsa,
Várni ajkad érintésére,
Hogy ajkam rabulejtse,
Várni kezed gyengédségére,
Hogy kezem soha el ne engedje,
Várni lényed varázsára,
Hogy lángra gyúljon szívem parázsa,
Várni rád reménytelenül, kétségekközt,teljes szívből!

———————————————————————————-

MEghalni könnyebb, mint örökre búcsút venni attól, akit igazán szeretsz!
A halál egy csendes álom, a válás egy szívtépő fájdalom!

————————————————————————————-

Csalódni kell, hogy boldogok lehesünk,
CSalódni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni mosolyogni, kacagni, sírni,
Valakit megunni, és visszahívni.
CSalódni kell, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!

————————————————————————————

Szeretlek!
Ez minden,mit mondani tudok.
Ez a szó, melytő mindenki zavarba jön,
S Isten teremtett, hogy csak úgy magától jön!
Te is ezt érzed legbelül,
ÉS tudom nem mondod senkinek,
Amit úgysem ért más senki meg.
Most még úgysem érted,mit is takar e szó,
De sok-sok idő múltán rájössz, hogy nem helyén való,
Hogy elrejtetted, amit igazán akartál,
ÉS amit mindenki előtt takartál.
Szeretnél feledni,
Az emlékek fájától messze-messze menni.
Te csak az maradsz, ki engem boldoggá tett,
ÉS soha nem bánom meg,
Hogy Te voltál az első,
Hogy először veled mentem kézenfogva az utcán,
Hogy a Te csókodat ízlelem meg először titokban.
Ha meglátlak az utcán, akkor jövök rá,
Hogy Te vagy akit örökké szeretni tudnék,
Akivel mindíg boldog lehetnék!
Most lehunyom a szemem,
Te itt állsz előttem, s én halkan suttogom el:
A legszebb mégis csak a legelső szerelem!

———————————————————————————

Ne bántsd meg azt, aki Téged szívből szeret,
Mert a szerető szív megbocsát, de soha nem feled!

———————————————————————————–

A gondolatok messze szállnak,
Elhagyják a messze tájat.
Arra gondolok, ki engem mindíg megvetett,
S én naív még hittem, hogy szeretett!
De mást mondott, mint ami érzett,
Ezzel megalázott és megbántott végleg.
Bíztam benne, bár nem kellett volna,
Ő elfelejtett, de én nem tudok lemondani le róla!
Vágytam rá, hogy miért?nem tudom,
De rájöttem, hogy olyan fiút szerettem,
Aki még nem tudja, mit ér a szerelem!

—————————————————————————–

HA valakit szeretsz, ne bántsd meg,
Ne üss szívére sebet,
Mert nem gyógyul be,ha meg is kérleled!
Mert hiába öntjük ki a teli poharat,
Egy csepp az alján úgyis megmarad!

—————————————————————————–

Nem kerülöm, és nem is keresem,
CSak kibírom azt, hogy ne találkozz velem.
Átnézel rajtam, mint az üvegen,
Átnézel rajtam és vérzik a szívem.
Egyszer szeretném megkérdezni már;
Nem fáj az, hogy nekem fáj?

—————————————————————————-

Fájó emlék a nevetés,
Hittük,könnyű a feledés.
MAgány lett a jutalom,
Bánat ül kínzó szavakon.

————————————————————————–

Nem tehetek róla, még mindíg szeretlek,
Pedig mindenki azt mondja, felejtselek el Téged.
Én tudom, hogy ők mondják az igazat,
Dehát az ember csak a szívére hallgat.
Nem tudlak elfeledni, pedig tudom, sosem leszel enyém,
Ébren álmodni,s felébredni, ez vagyok én.
Kívülről olyan kemény vagy, mint a jég,
De benned még a gyermekkor él.
Ezért a jégcsapot felolvasztani nem tudom,
Pedig ha elolvadna, elmúlna minden bánatom.
Muszály lenne elfelejtenem Téged, de nem tudlak,
Mert valami, ami benned van,fogva tart.
A haverok, a barátok mind ellene vannak,
De mit tegyek, porba döntsem álmaimat?
Igen, ezt kell tennem, akárhogy is fáj,
Mert a meséből nem lesz más, csak magány.
A szívem darabokra tört, mint egy üvegpohár,
Megragasztani senki se tudja már.
De talán egyszer a pohár újra pohár lesz,
S talán egyszer a szívem is nyíló rózsa lesz.
Újra tudni fog érezni,
Szerelmet szerelemért adni.
Mint a nyíló rózsa a kertben,
Így zárul be a fejezet: csak mi ketten.
Elfelejtettük ezt az álmot,
Cserébe mást kaptam: a valóságot!

Fáj, mikor Rád gondolok,
Fáj, hogy nem veled vagyok!
Fáj, hogy sorsunk így alakult,
Fáj, ogy lassan eltűnik a múlt!

Álom voltál, valósággá lettél,
ha csitul a vágy, álom leszel ismét!

Ha én már nem leszek,
boldoggá csak emlékek tesznek.
Jusson eszedbe egy alak,
Aki ennyit mond: imádtalak!
Aki látni akarta, hogy boldog vagy,
és most akaratlanul magadra hagy.
Semmi sem a régi, minden halk,
de te tudod: ő érted élt, érted halt.

“Szívem dobog sírva
Hisz név várja vissza,
Hogy újra magába zárhassa,
S örökké ott tartsa.”

“Ég a szenvedély
és lám jön a szenvedés
Elmúlt mi volt
jön egy világ
tele rossz
Mi volt,
elmúlt olykor”

A sarokban szűköl, és vágyódik a remény
semmit sem kér, csak elcsendesedve remél.
Reméli a reményt, mit soha el nem ér,
mert a remény a lét, s léte semmit sem ér.

Hiába töröd össze a vázát,
a rózsák illata megmarad.

” ördögöt öleltem, úgy ahogy kell, angyaloknak szánt szerelemmel. Ördögöt öleltem. Furcsa volt, és csak az ördög tudja, milyen azt kapni, ami másnak szól.

A szív arra való, hogy megszakadjon.

Vannak a léleknek olyan sebei, amelyek sohasem hegednek be….

Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy, most meg kevés.

S ha nevetek, vagy ajkamon kel ének, teszem, mivel egyetlen menedék ez, hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.

Ha nem szeretlek, a szívem árulom el.

találjon megváltást a fájdalomban, amelybe másokat taszított

úgy tesz, mintha nagy és erős volna…

szemeidben üzenet, könnyeidből csoda lett, sírhatok, mert van miért, eső esik, csodaszép. Emlékekből gyöngysorok, amerrejársz ott nem vagyok, valaki más vár reám, az utca másik oldalán. Gyönyörű a zuhanás, alattunk már semmi más, lakatlan a terület, mindhalálig szigetek. Kéz a kézben egyedül, édesen, és keserűn, végtelen a zuhanás, naplemente látomás. Látomás csak kedvesem, el ne hidd, hogy elhiszem, ez a nap most ugyanaz, el ne hidd, hogy nem igaz

“Azt hiszem szeretlek; behunyt szemmel sírok azon, hogy élsz…”

Ma már nem hiszek, csak élek…

Bármi szebb mint az élet, mely vérrel ázott, és merő seb

A világ úgyis nélkülem lesz olyan, amilyen; Utazni készülök… valahol végleg ott maradni, valakinek végleg ellopni a nevetését.

Sírtál; nekem elviselhetetlen volt a gondolat, hogy okod lehet sírásra, akkor, ott, megfogadtam;ha rajtam múlik soha többé…

“Az ember minden hibáját megbocsátom a színésznek, a színész egyetlen hibáját sem bocsátom meg az embernek.”

“A hazugság mindig jobb, mint az igazság, s tudatlanságban élni a legnagyobb kiváltság.”

“Ha eléggé sötét van: Akkor láthatod a csillagokat.”

„…az embernek mindig a legrosszabbra kell számítania, akkor nem érheti csalódás.”

„Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.”

„Hiába fúrjuk-faragjuk életünk rejtelmes sziklatömbjét, minduntalan előbukkan rajta a sors sötét erezete.”

„Az életben többnyire nem a kívánságok döntenek.”

“Fáj az igazság, de még jobban fáj, ha az igazat tagadják”

“Ha percekig nem bánt senki, már az is öröm-
a gyűlölet sivatagában oázis a közöny”

„Csak az érez fájdalmat a gerincében, akinek van gerince.”

„Olyan vagyok, mint egy világítótorony a mocsár közepén: ragyogó, de teljesen használhatatlan.”

A szerelemnek múlnia kell,
ha múlik akkor fájnia kell,
hogy érezd mennyit ér,
míg tart, míg él…

“Ha az ember magányra vágyik, akkor nem az egyedüllét, hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki!”

Baj mindenkit érhet, de az okos ebből is képes hasznot húzni.

„Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.”

„Aki szeret s szeretni nem akar, gyűlölni is majd megtanul hamar.”

Nem kísérthetjük a sorsot anélkül, hogy végül meg ne perzseljen.

„Aki nem tud titkot tartani, az szeretni sem tud.”

“Őszintének lenni veszélyes. Ha csak nem vagyok hülye is hozzá.”

“…ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál,
Tőr a szívben, máris meghaltál…”

“Minden történet véget ér valahol, de az életben minden vég valami újnak a kezdete!”

„Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik a szemembe. Nehogy azt hidd, hogy el foglak feledni, mert én téged örökké foglak szeretni.”

Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.”

“Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.”

“Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s ,hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled!”

“A barátság gyakran végződik szerelemmel,
de a szerelem sose végződik barátsággal.”

“Ha valaki elment,ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment,és eltudott menni,
Nehezen akarva.de el kell feledni.”

“Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret,
Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.
Valakit megszeretni: egy pillanat elég,
De elfeledni őt: egy élet is kevés.”

“Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad.”

“Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán,
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám!
Hogyha majd egészen távol jársz, ha szíved máshoz húz is tán,
Kérlek ne feledj el végleg, gondolj néha rám!”