I.
Sötét éj van, melynek
Virradása nincs,
Csontomon nem csörög
Nehéz vasbilincs,
Mégis rabként nyugszom
Mélyen föld alatt,
Lelkem elrepült, de
Testem itt maradt.
II.
Álom, álom, hosszu álom,
Ébredését várom, várom.
Cimke: elmúlás, halál, sírvers
Videó
Bejegyzés közzétéve
ekkor 2008, augusztus 4th, hétfő idő 12:02 ebben a kategóriában: Sírversek, gyászversek.
Kövesd a hozzászólásokat RSS 2.0 bejegyzésben.
Legutóbbi hozzászólások